A nagy írónő, Colette volt az első francia nő, aki "amerikai módon" dolgozott a testén. Minden reggel rohant az edzőterembe, néhány egyszerűbb szerkentyűt még utazásaira is magával vitt. A legtöbb francia nő számára ez a modell valahogy mégis kevéssé vonzó. Fizikailag erőlködni Montaigne ideálja - ép testben ép lélek - szerint ugyan elengedhetetlen, de azért átöltözni, hogy jól megizzadjunk, no, ez valahogy nem tetszik a francia nőnek. Túl nagy és örömtelen erőfeszítésnek tűnik két órát kivágni egy csodás napból; utazás, átöltözés, gépek kiismerése, várakozás a sorodra, aztán zuhanyozás, hajszárítás, és így tovább. "És még fizetsz is érte", ahogy Sylvie barátnőm mondja. Bár egészen biztosan megtalálod a legmodernebb masinákat egy jobb francia szállodában, ezek inkább a turistákat és az üzletembereket várják. Egy francia számára elég furcsa a Luxemburg-kertben vagy a Tuileriák kertjében kocogni.

Furcsa, ugyanakkor bájos, mert amit a francia nő csinál, azt kedvtelésből csinálja. Mint látod, megrögzött individualisták vagyunk, és amíg azt teszel, amit akarsz, addig rendben is van. Vannak francia nők, akik élvezik a sportot: a tenisz és az úszás például kifejezetten élvezetes, és jót is tesz. De ha az a mániád, hogy futkározz a parkban, rábólintunk: tégy, ahogy akarod. Csak azt nem bírjuk, ha a testedzés kötelező penzumnak minősül. Az amerikai szabályt utasítjuk el, miszerint áldozat nélkül nincs eredmény.

Az aránytalanul sok testedzés - amit jó néhány amerikai nő végez - végeredményben a fogyás ellen hathat. Miközben alig, vagy egyáltalán nem tesz többet az egészségéért az, aki rengeteget edz, mint az, aki kevesebbet, az öngyötrő típus könnyebben feladja, és sokkal többet eszik. Sok nőt ismerek, aki a sok testedzés miatt megnőtt étvággyal lát neki az energiák pótlásának. Igazi mókuskerék ez. És valakik nyilván összeesküdtek ellenük: tessék csak megnézni, mi mindent kínálnak az edzőtermek büféiben, s a gyanútlan nők szépen eszegetnek, iszogatnak is: egy kétórás edzés után cukros gyümölcslét, óriási muffint, magas proteintartalmú csokiszeleteket. Mielőtt kilépnek az ajtón, máris pótolták azt, amit ledolgoztak. A francia nő tudja, hogy semmilyen életmód nem használ, amit nem tudsz egy egész életen át tartani, és tudják azt is, hogy nem az étel, hanem az unalom a fő ellenség.

Az ameikai nőknek, úgy tűnik, két létformája van: az ülés vagy a pörgés. A francia nő jobban kedveli az egész napos mozgás enyhébb és rendszeresebb formáit - amerikai szóhasználattal élve a "lassú égetést". A mi megközelítésünk - a kartéziánus elveknek megfelelően -: használd a fejed, ha a testedről van szó. A gondolkodás nélküli testedzés majdnem olyan rossz, mint a gondolkozás nélküli evés. Mi igyekszünk változatossá tenni a fizikai mozgást, és természetesen, állandóan gyakorolni.

A francia nő az erőkifejtést a mindennapok részének tekinti. Arra biztatlak, hogy a mindennapi természetes mozgásba építsd be, utcai ruhában végezd és ne tornateremben. Lehet egy kicsivel több lépcsőjárás, vagy néhány lépés a szomszédos irodába, áttelefonálás helyett. Vagy járhatsz biciklivel a munkahelyedre, esetleg vasalhatod magad a ruháidat. A lényeg az, hogy annyit mozogj minden tevékenység közben, amennyit csak bírsz. Ez a legbiztosabb módja a szellemi akadályverseny lebírásának, amire mások a tornatermet használják. És ha azt hiszed, hogy az íróasztalodnál töltött munka egyszerűen nem hagy időt a mozgásra, jobb, ha tudod, hogy a stressz és a fáradékonyság manapság inkább az erőkifejtés hiányából, semmint a túl sok erőkifejtésből fakad.