A körültekintés és az óvatosság gyakran a hősiesség legfontosabb része. Dr. Csoda azt tanácsolta, kerüljem az ellenségeket (esetemben az édességeket), miként a gyerekeket intik, hogy kerülje a verekedést. Jobb lenne, mondta, ha kezdetben pénz nélkül mennék iskolába, épp csak annyi lenne nálam, amennyi a metrójegyre és egy csésze kávéra elég. A pékségek kerülése egyben azt is jelentette, hogy attól kezdve mindig már útvonalon mentem. Ha gyalog jársz munkába, ne menj mindig ugyanarra; a változatosság a környezetedben is éppoly fontos, mint a táplálkozásban. Dr. Csoda jól ismerte Párizs, és levizsgáztatott minden emlékműből, térből, valamint azokból a házakból, ahol híres emberek laktak (Gertrude Stein a rue de Fleurus-on vagy Edith Wharton a rue de l'Universiten). Azon kaptam magam, hogy útban a Sorbonne felé besétálok minden hotel particulier kapuján. A családomban senki nem töltött egy röpke kirándulásnál hosszabb időt Párizsban, tehát minden érdekelte őket, én meg beleszerettem a városba.

Ha ellenségeid nem ólálkodnak az utadban, vagy az utcák nem oly lenyűgözők, próbáld egyéb érzékeidet stimulálni. Az egyik vonzerő, amely becsalogatott a pékségekbe, a sütemények fantasztikus illata volt. Egy illatos virágcsokor éppen ezért nemcsak a kényeztetést szolgálta, hanem az önvédelmet is. Alaposan beleszimatoltam, amikor pékséghez közeledtem. Mivel az illat szinte az íz fele, nemigen vágyakozik édességre az ember, ha nem érzi az illatát. Egy levendulás zacskó csodákra képes.

"Sose légy éhes!" Ez dr. Csoda legbölcsebb tanácsa, mely különösen az átalakítás első heteiben fontos, amikor a tested még csak szokja az új világrendet. Az éhség kínzó és kellemetlen, majdnem annyira, mint a telítettség, túltömöttség. Ne mulassz el étkezést többször, mint ahányszor elmulasztod megtankolni a kocsidat - később kerülsz nagyobb bajba. Nem célunk, hogy kihívjuk a fizika törvényeit. Egyél józanul és rendszeresen, és tested motorja kevésbé fog üvöltő éhséggel reagálni. Ehhez az elvhez ragaszkodnod kell, mindaddig, amíg agyad hozzászokik a váltáshoz. Az éhség kezelésének egyik alapvető titka - ahogy dr. Csoda tanította - a joghurt; persze nem a cukros áruházi cucc, hanem az igazi, az átszűrt, amelynek állaga és íze is csodás, ráadásul teli van egészséges baktériumokkal. Ameikában készen kapható - legalábbis ha van tejbolt a közeledben. De magad is elkészítheted hetente egyszer egy hihetetlenül könnyű recept alapján. Dr. Csoda napi két kis adagot írt elő az átalakítás idejére: reggelire desszertnek, vagy csak úgy napközben. Egy kis méz, gabonapehely vagy friss  gyümölcs igazi finomságot varázsol belőle, de egy idő után megszerettem csak úgy, önmagában, selymes, krémes fanyarságáért. Amikor éreztem, hogy lecsapni készül az éhség, ettem egy joghurtot - fantasztikusan megnyugodtam tőle.

"Ha mégis..." Szükségünk volt bizonyos óvintézkedésre vészhelyzet esetére. Dr. Csoda elmagyarázta, mi a teendő, "ha mégis" esetén (mármint "ha mégis" rám tör az éhségroham). Nagyon egyszerű volt: mindig legyen valami apróság a zsebedben, valami, amit a gyomrod nassolásnak tekint. Ez nemcsak praktikus, de kifejezetten hatásos lelki fegyver. Elfojtja ugyanis a kis démonokat. A puszta tudat, hogy ehetnék, csillapította nyugtalanságomat, és csökkentette az éhségroham valószínűségét. Ha pedig éltem vele, azaz megettem, kevésbé voltam éhes a vacsoránál. Kiegyenlítődés - erről van szó. A mai napig mindig van nálam egy zacskó szójaropi, és elő is kerül, ha késik a gépem. Legyen valami jó, de azért egészséges a gyomorban.

Hétvégi jutalom. Dr. Csoda nagyon jól tudta, hogy gyarló emberek vagyunk, és kísértéssel teli világban élünk. A "nélkülözés" a kudarc szülőanyja. Ha bármely fogyókúrás programot az eszeddel büntetésnek fogsz fel, biztosan föl is lázadsz ellene. Ha neked egy pohár bor okoz örömet a vacsora mellé, vagy egy croissant reggelire, aligha vagy képes hosszú ideig nélkülözni ezeket anélkül, hogy a tested bosszút ne állna. Ezért aztán még az átalakítás idején is szüksége van a testednek a "szombatra". Persze, nem korlátlan zabálásról van szó, amikor sietve magadbatömsz mindent, amitől a héten sikerült megtartóztatnod magad. Inkább egy pihenőnapról, amikor néhány kedvencedből ehetsz egy normális adagot. Némely fogyókúrás program szigorúan tiltja, hogy evéssel jutalmazd magad, de szerintem nyugodtan megteheted, mindaddig, amíg az étel valóban jutalom: nem "gyorsétkezde", hanem jó minőség, jó körülmények között élvezettel elfogyasztva.

Dr. Csoda szerint jobb szombaton lazulni, és vasárnap visszatérni a menetrendhez, hogy jól kezdődjék az új hét. Számomra ez racionálisnak is tűnt. Diákkoromban gyakran hívtak meg szombat esti vacsorára előkelő párizsi barátaim. Rendszerint szakácsuk is volt - a világ minden táján igazi luxus -, akinek káprázatos fogási közül igazán nehéz lett volna a diétám szerint válogatni. (Látos, ezért is ragaszkodom ezekhez a barátaimhoz!) Dr. Csoda válasza: "csak használd a fejedet". Ha aperitifnek egy pohár pezsgő, vagy vacsora után a desszert túl jónak tűnik ahhoz, hogy ellenállj neki, bátran fogyaszd el, viszont ne egyél kenyeret. A frontos helyzetekben hozott jó döntés - ez a francia nő titkának lényege.

Az átalakításnak ebben a szakaszában kivált aggódtam amiatt, hogy húsvétkor hazamegyek néhány hétre, és egy fantasztikus ünnepi traktával találom szemben magam a családtagjaimmal együtt, akik természetesen sokkal kevésbé diszkrétek, mint az én előkelő párizsi barátaim. Immár úgy éreztem, jó úton vagyok, lefogytam négy kilót, és nem szerettem volna fölhívni a figyelmet magamra vagy megváltozott étkezési szokásaimra. Dr. Csodának igaza volt, amikor azt mondta, senki észre nem veszi, ha kacsamájpástétomot eszem, kenyeret csak éppen hogy, sült krumplit ugyanígy, és élvezem a desszertet. Majd másnap kiegyenlíted, tette hozzá szárazon. Úgy gondolta, legyek én élvezeteim karmestere, éppúgy, mint az önmegtartóztatásé.

Azért mégis ott motoszkált bennem, hogy meddig lesz ez így... Persze, az én kis démonjaim. Tudtam, hogy egy ideig képes vagyok rövid pórázon tartani őket. De vajon mikor engedhetem őket ismét szabadjára anélkül, hogy újra a lejtőn találnám magam? Igaz, nem szenvedtem, de az én jó doktorom több örömmel teli életet ígért. Ráadásul én az elnyomhatatlan 1968-as nemzedék tagja vagyok, melynek lázadó jelmondata: "tilos tiltani".

A válasz, mint később megtanultam, a petit és a peu - mindkettő "kicsit" jelent. Mindenből ehetsz egy keveset, de csak kis adagokban. Igen büszke voltam az eredményemre, de azért kissé szerencsétlennek éreztem magam. Ekkor dr. Csoda kicsit igazított a programon: heti kétszer az ebédhez - amely rendszerint barátaimmal egy környékbeli kávézóban zajlott, mert ők sem bírták a menzakaját - megehettem a kávéhoz felszolgált kis kocka keserű csokoládét. Az ember megtanulja kiválasztani a megfelelő pillanatot például egy nehéz iskolai dolgozat után. Vagy egy, az osztály előtt tartott előadást követően. Ez a parányi változás óriási lelki segítséget jelentett. És ez volt az első csúcspont: kordában tudtam tartani a enyhe változásokat. A kis módosítások ugyanis hosszú távon nagy különbséget jelentenek.