"Összegyűjtjük a szokásos gyanúsítottakat"

Renault felügyelő híres mondata a Casablancából, amikor elengedi Humphrey Bogartot, miután az megölte a náci tisztet, találó megfogalmazás az átalakítás első lépésére. Nézzük a naplódat! Van-e valami furcsa az elmúlt három hétben? Lehet, hogy nincsen. Dr. Csoda objektív "szeme" nélkül én sem fegeztem volna föl az én "bűnöseimet"; azokat az ételeket, amelyeket nyakló nélkül ettem.

Az én nagy problémám a kenyér, a sütemény és a csokoládé volt. Nem oly ritka bűnök... De lehet, hogy számodra nem is bűnök: te ugyanezeket tökéletes arányban és mértékben fogyasztod. Egy szelet kenyér az ebédhez, kis szelet sütemény a vacsorához. Lehet, hogy neked más bűnöseid vannak.

Próbáld megállapítani, hogy szerinted miből eszel túl sokat. Kezdheted azzal, hogy megkérdezed: "Mi az, ami nélkül meglennék - vagy legalábbis kevesebbel is beérném?" Vajon tényleg kettőre van szükséged abból a bizonyos dologból ahhoz, hogy kibírd a napot? Egy nem lenne elég? Esetleg nem hagyhatnál ki minden harmadik napot? Kérsz kenyeret a pincértől, mielőtt kihozta volna az ételt? Meglátod, egyetlen szelet vacsorához éppúgy megteszi, esetleg olykor nélküle is kibírod az előételig. És megeszel minden sültkrumplit, ami a tányérodon van?

Nyilván látod a módszert. Nem radikális. A kis lépések összeadódnak. De most kérdezz magadtól valami mást: "mi esik nekem a legjobban? Egy fagyi vasárnap délután?" Nézd át ebből a szempontból azt, amit eszel. Mi ad neked igazi élvezetet, és melyikből nem eszel érdemtelenül sokat? Azt aztán nagyon jól tudják a francia nők, hogy a legtöbb ételből az igazi örömöt az első néhány falat nyújtja. Amit élvezünk, nem rutinból élvezzük.

Még mindig nem tudod, mitől szabadulj meg? Hát jó, ideje engedelmeskedned Renault felügyelő mondásának: "gyűjtsd össze a szokásos gyanúsítottakat". Íme, néhány ötlet: chips, péksütemény, tészta, pizza, olajban sült ételek, gyümölcslevek, sör, tömény ital, édesség, fagyi, üdítőital, csokoládé. Ha bármelyiket naponta eszed (például chipset a szendvics mellé), tekintsd gyanúsítottnak! Ha az elkövetkező három hónapra el tudod hagyni ezeket a "gyanúsítottakat", próbáld meg! De ha bármelyikük fontos ahhoz, hogy elégedett légy, csak fokozatosan csökkentsd a fogyasztásukat. A gyümölcslét hígítsd vízzel - jobban oltja a szomjat. És fokozatosan csökkentsd benne a gyümölcslé arányát. A kenyér fontos, a franciáknak maga az élet, komolyan kell venni. (A kenyér, akárcsak a csokoládé, azon ritka ételek egyike, amelyek a legjobb barátaid vagy legrosszabb ellenségeid is lehetnek.) De ha három szeletet eszel minden étkezéshez, csökkentsd egyre, és add tovább a kosarat, amikor éppen tényleg nem kívánod. Ne egyél robotszerűen. Végül csak akkor fogod enni, amikor tényleg fontos!

Hiszen létezik jótékony élvezettel teli élet, amelyben mindenből kevesebb van, még azokból is, amelyek alapvetően jót tesznek. Hogy ide elérj, csak arra kell rájönnöd, hogy a "gyanúsítottakat" szinte kényszeresen eszed, sokkal kevesebb élvezettel, mint gondolnád. Ezek az ételek sokszor csak gyenge változatai valami jobbnak - például a szupermarketben árult sajt az igazi sajtnak. Ha megtanulod a vacakságokat jó ételekkel helyettesíteni, megtanulod a "kevesebb több" szabályát is. Addigra rájössz arra, ami a francia nő számára nyilvánvaló: fantasztikus élvezet rejlik egyetlen kocka igazi finom csokoládéban, amelyet egy tucat Snickers-szelet meg sem közelít. S ha már itt tartunk, hagyj el minden "csokoládét", amelyben kukoricakeményítő, kukoricaszirup, mesterséges édesítőszer, színező és túl sok cukor van.

A 17. század nagy filozófusa, Descartes híres mondata: "Gondolkodom, tehát vagyok". De tudott valamit arról is, hogyan hat egymásra a test és szellem, és ahhoz, hogy a lélek szenvedélyeit megértsük, meg kell különböztetnünk őket a testétől. A francia nő titka főleg a fejében van. Egy dolog azonosítani az "ellenségeidet", s egy másik legyőzni őket. Ha mindannyiunknak vasakarata volna, erre a könyvre sem lenne szükség. És a nagy átlagot nézve a francia nők sem keményebbek, mint mások. Csak tán magasabb szinten művelik az önbecsapás művészetét - a jóllét mentális részét. (Valójában úgy gondolom, hogy az ész teljes uralma a test felett nemkívánatos; hiányzik belőle a nyitottság a spontán érzéki örömökre.) Szóval hogyan is élik túl a normális halandó nők az "ellenség" csökkentésének három hónapját, miközben új szokásokra és új egyensúlyra törekszenek? Íme, az alapelvek, ahogyan dr. Csodától tanultam, és éveken át próbáltam tökéletesíteni. Kezdetben röviden írom le, hogy elindítsalak az átalakítás útján, de ahhoz, hogy életreszólóan elsajátítsd a francia nők titkát, a kövezkező fejezetek során el kell mélyítened ezt a tudást. Vannak gyakorlati feladatok is, amelyeket meg kell tanulni ahhoz, hogy valaki összebéküljön az étellel.

Ne raktározd az "ellenségeidet"! Van néhány étel, amelyet automatikusan addig eszünk, míg van belőle. Nem elég egyetlen maréknyi mogyoró? Ne legyen belőle otthon egy szem sem! Alig hiszem, hogy valaki lemenne a közértbe csak azért, hogy sós mogyorót vagy chipset vegyen. De ha van otthon, és egyre csak rájársz, próbáld alkalmazni a fokozatos csökkentés taktikáját. Ha az első marok hat szem, legyen ez a határ. És a következő alkalomnál állj meg háromnál aznapra.

Helyettesítők és nyugtatók. Tudván, hogy a legtöbb bajom az édességgel van, dr. Csoda adott egy receptet, amely nagyon finom, ráadásul kalóriaszegény volt. Mint minden remek ötlete, ez is hasznomra van azóta is.