Aki amerikai iskolába járt, alighanem egy életre megtanulta, hogy a víz az élet lényege. Mostanában közel egymilliárd dollárt költünk arra, hogy megtudjuk: volt-e valaha víz a Marson. Miért? Mert víz nélkül biztosan nem alakulhatott ki ott élet. És ha abbahagynánk az ivást a földön sem élnénk sokáig. Víz teszi kis testsúlyunk 70 százalékát, vérünk 80 százalékát, izmaink 70 százalékát, sőt szürkeállományunk 85 százalékát is - ez utóbbi magyarázza, hogy a kiszáradt ember miért beszél félre, még mielőtt egyéb testi funkciói is leállnának. E tények fényében - amelyek tudományos igazságtartalma sokkal nagyobb, mint a különféle fogyókurás könyvekben olvasható "igazságok" - végképp érthetetlen, hogy az amerikaiak miért nem isznak több vizet. Ráadásul - mint ezt minden francia nő tudja - a vízzel igazán könnyen kordában tartható a testsúly, ráadásul különösebb áldozat nélkül. Ha minden nap négy-öt pohárral több vizet iszol, igen nehéz idővel nem fogyni néhány kilót.

Mint minden egyébben, itt is az örömforrás magyarázza a francia-amerikai különbségeket. A legtöbb amerikai nő üdítőkkel oltja a szomját, kávéval, juice-szal, olykor teával. Igaz, ez mind főleg víz, de nem csak az; amelyikben koffein van az például vízhajtó is, tehát több megy el, mint amennyi jön. Elegendő vízre csak akkor tudunk szert tenni, ha önmagában isszuk, de úgy tűnik az amerikaiak például nem szeretik a vizet. Azt szeretik, ha íze van a folyadéknak, pédául kávé-íze (még ha az a kávé egész nap ott áll is a melegítőn), és imádják az üdítő utóízét is. A legtöbb nő ugyan tudja, hogy több vizet kellene innia, de beéri azzal a kompromisszummal, hogy a szokásos üdítőmennyiség mellé isznak néhány pohár vizet is. Ez is önbecsapás, a rosszabbik fajtából. Akárcsak az, ha egész nap hurcoljuk magunkkal az evianos üveget, de épp csak belekortyolunk; még a közelébe sem kerülünk annak a mennyiségnek, amelyre testünknek szüksége van ahhoz, hogy ne száradjon ki, és távozzanak beőle a mérgek, valamint az emésztés melléktermékei. Ha látni akarod, mit jelent bőrödnek a víz, engedj néhány cseppet egy összeszáradt szivacsra.

A legtöbben azt sem veszik figyelembe, mennyi vizet veszítünk passzívan, különösen nagy melegben vagy hidegben. A kipárolgás egyértelmű veszteség. Sok folyadékot veszítünk a bőrünkön át és a lélegzetvétellel is. A test nem vízhatlan zacskó; a bőrön át víz távozik belőlünk. Mindent egybeváve, tíz-tizenkét bögre vizet veszítünk egy nap (még alvás közben is) a légzés, kipárolgás, ürítés révén. Tehát láthatod, gogy a széles körben ajánlott nyolc pohár víz még mindig kevés. Az egészség és a víz testsúlycsökkentő erejének titka mindössze ennyi: igyál kicsit többet, mint amennyit veszítesz.

Párizsban minden nap egy egyliteres palack víz kerül minden irodába és fülkébe, és ha az nem elég (és nem elég!), van egy külön szoba, ahol rengeteg víz van. És ha értekezletet tartunk, az asztalon ott állnak a vizesüvegek. Amerikában - nem. Még az a néhány kis üveg víz is érintetlen marad az asztal közepén, miközben a kávéskancsó kiürül, és a karton diétás kóla is eltűnik.

És nem csak a munkahelyen van így. Szerte Amerikában sok lakásban jártam, és láttam, hogy egyetlen üveg ásványvíz árválkodik a hűtőben, s még az is napokig elég, miközben a cukros üdítő és a sör ipari mértékben fogy. Fölösleges is mondani, hogy azok a gyerekek, akik nem látják a szüleiket vizet inni, maguk sem szoknak rá.

Ha Franciaországban vagyok a rokonaimnál, azt látom, amire gyerekkoromból emlékszem. Mindenki egy pohár vízzel kezdi a napot. Minden étkezésnél ott a nagy ásványvizes üveg az asztalon. És az emberek egész nap isznak - a vizet nem tartják a hűtőben. (Az amerikaiak néha szerintem azért sem isznak, mert érthetően kímélik magukat a hideg víztől. A szobahőmérsékletű víz kellemesebb a toroknak és a fogaknak, nem is beszélve a gyomorról.)

A franciák nem isznak csapvizet; az általában nem is elég jó. Az amerikaiak "víziszonya" szerintem abból is fakad, hogy miért fizetnének azért, ami folyik a csapból is. A rengeteg különféle ásványvíz sokakat még el is csüggeszt. Még valami, amit haza kell cipelni, miközben otthon is van...? Voltaképpen a jó csapvíz is tökéletesen megfelel, ha eleget iszol belőle, de ha nem, választ kell találnod a kérdésre: vajon miért van ez így?

Az olaszok után a franciák gyártják a legtöbbféle szénsavas vizet. Szénsavmentesből is rengeteg van. A vízivás annyira divatba jött, hogy már a szakértelmére is külön szó van: aquanómia; különféle változatait pedig a benne található kalcium, magnézium, és egyéb ásványi anyag alapján határozzák meg.

Ezzel szemben az amerikai ásványvizek többnyire íztelenek. Lehet, hogy ez is oka annak, hogy a népesség majdnem kétharmada krónikus vízhiányban szenved? Lehetséges; de azt biztosan magyarázza, miért importálnak annyi vizet Franciaországból, Olaszországból, és sok más országból is. Mindig mulatok magamban azon, hogy egy amerikai étteremben japán vizet kínálnak...

Lehetséges, hogy a víz iránti érdeklődés nem egyezik az amerikai ízléssel. Mindazonáltal itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel a legszélesebb körben elhibázott fogyasztási szokással. A fogyás lehetősége jó ösztönző ebben - ha ugyan nem a legfontosabb.

Jó, ha tudjuk, hogy a szomjúságot gyakran tévesztjük össze az éhséggel: úgy érezzük, hogy éhesek vagyunk, holott csak innunk kellene. Hiszen, mivel keveset iszunk, szükségünk van az ételekben található vízre is. Ugyanezen okból a víz tökéletes éhségűző, ha rendszeresen iszunk, úgy érezzük, teli a hasunk.

Ami engem illet, tudom, nekem mennyi kell. A táskámban mindig van egy üveg víz, inkább csak szükség esetére, nem pedig a napi adaghoz. Legjobb, ha az ember egész nap iszik. Én iszom egy pohár vizet ébredéskor, egyet lefekvés előtt, és közte rengeteget. Mindig iszom nagyjából fél órával étkezés előtt (már nem is kell az órát néznem, annyira megszokássá vált), viszont nem iszom evés közben, mert lassítja az emésztést. (Viszont javaslom, hogy az átalakítás és a stabilizáció szakszában igyál vizet evés közben is: amit veszítesz az emésztés tempójában, megnyered a kalóriamentes bevitelben.) A szénsavas víz ízlés kérdése, valamint az emésztőrendszeré, amely nem mindig örül a fölös gázoknak. Én csak ritkán iszom ilyet, a buborékra inkább a pezsgőből teszek szert, ennek is megvan a maga öröme. De nyáron olykor előfordul, hogy egy nagy pohár szénsavas víz friss citromlével nagyon is frissítően hat rám. És persze szeretem a citron presse-t is, kedvenc kávéházamban a boulevard St. Germainen.

A vízben az a csodálatos - kalóriamentességén túl -, hogy nem lehet belőle túl sokat fogyasztani. Hiszen minden testi funkcióhoz szükség van rá, és még megszabadulni is jó tőle, hiszen távoznak a mérgek és salakanyagok is. (Ha volt valaha veseköved, biztos nem fogsz keveset inni.) A víz segít fenntartani az elektrolit-háztartást is, segít a görcsök, fejfájás, a gyengeség ellen. És ne feledjük a kozmetikai hatást. A víz pédául a testápolóm, a krémem. A bőrnek jobbat tesz, mint a legdrágább fiatalító kenőcs. Ha van örök ifjúság forrása, hát a szimpla H₂O az. Barátkozz tehát össze a vízzel.

Ha egészségesen eszel, a szükséges víz körülbelül negyven százalékára teszel szert a táplálékokkal, s ebben már a zöldségek és gyümölcsök is benne vannak. (A steakben nem sok víz van.) A többit meg kell inni, láss hozzá gyorsan. Keresd meg a saját ásványvized, azt, amelyik tényleg ízlik. Ha a csapvizet szereted, legalább egy filterre ruházz be. És végül: fogyassz olyan folyadékokat, amelyek nem csökkentik a szervezet víztartalmát, nem hajtanak. Én a levest és a teát szeretem (bár épp a zöldet nemigen, csodatevő ereje ellenére), tejet, gyümölcslét csak mértékkel iszom.

A francia mondás szerint "élj kenyéren, szerelmen és friss vizen". Más nem is kell.