Levesek és előételek. A leves és az előétel kétféleképp alkalmazható. Ha a könnyebbik étkezés fő fogása, lehet egy kicsit bőségesebb. De ha a fő étkezés előétele, inkább túl kevés legyen. Sokan elfelejtik szó szerint venni: előétel. A jóllakottságot nem a főétkezés első fogása kell érezned.

Vizet - mint említettem - egész nap kell inni. A leves a folyadékbevitel nagyszerű módja, hiszen rendszerint kalóriaszegény. Föltehetően mi, franciák esszük a legtöbb levest a világon. Gyerekkoromban gyakran ez volt az esti étkezés. Mivel a főétkezés rendszerint az ebéd volt, vacsorára egy tál levest és egy darab sajtot, lágytojást, kis zöldsalátát, majd pedig gyümölcsöt kaptunk. A leves komoly tényező volt. Nagy fazékban készült, és ez lehetett jó hír vagy rossz, attól függően, mi főtt benne, az illatával ugyanis teli volt a ház.

Az egyik kedvencem a csirkeleves volt. Ábécés tészta járt hozzá. Yvette, a dadánk már előre rettegett a végeérhetetlen vacsoráktól, amikor mindenféle szavakat raktunk ki a tésztából. Sürgetni próbált: "Mange ta soupe". "Olvasd ki a levest!" Igen jó tanács. A másik kedvenc a vermicelle volt, valamint a zöldségleves, amely évszaktól függően változott. A leves isteni alapétel volt, kivált télen, amikor még át is melegített bennünket. Volt másféle is, amit mi, gyerekek nemigen szerettünk, de Yvette mindenféle trükkökkel próbálta megetetni velünk. A sárgarépaleves nem volt rossz, de a lencse, a spenót, a póréhagyma vagy a káposzta - már az illatukkal is teli volt a konyha, márpedig a vasárnapi ebédet leszámítva mindig ott ettünk - lehangolt bennünket. Nem elég, hogy egész nap szagoltuk, még meg is kellett enni - hát ez igazi megpróbáltatás volt számunkra. Yvette bonyolult történeteket talált ki, hogy elterelje a figyelmünket, és amikor a legjobb részhez ért, mindig közbeszúrta: Mange ta soupe, így aztán lenyomott a torkunkon még néhány kanállal, mielőtt folytatta volna.

A legrosszabb esetben - ez persze a káposztaleves volt, amit "parasztlevesnek" hívtunk - muszáj volt valami nagyon finomat ígérni ahhoz, hogy megegyük. Nem volt könnyű velünk! Szegény Yvette-et odakint várta a barátja, és ő sosem tudta, mikor szabadul. Mire kamaszok lettünk, tökéletes franciákká váltunk: örömmel megettünk mindent. A levesnek a diétában is fontos szerepe van, és könnyebb gyerekként hozzászokni. Mindazonáltal később is lehet, ez ugyanis a francia nő egyik nagy titka. Gyerekkorom kedvenc levese egyébként a zöldségleves volt, anyám havonta kétszer is főzött, és - mint már említettem - krumplis vagy almás palacsinta járt vele. 

Főételek. Már maga a név is - főétel - jelzi az amerikai étkezési szokások egyik problémáját. A "fő" étel mintha azt jelentené, hogy ebből eszünk a legtöbbet. De ha egy étkezés során bármelyik fogásból sokat eszünk, az sokkal kevésbé enged utat az ízeknek, mintha mindenből ugyanannyit fogyasztunk. Ráadásul ez utóbbi taktika "testsúlybarát". A lényeg, fogy minden érzéked elégítsd ki: a szemed, a szád, az orrod - a szellemed. Az "ételbarát" ösztönzés elégedettséget hoz jutalmul.

Desszertek. A franciák desszert-fogalma tágasabb, mint az ameikaiaké. Az amerikai édesség gazdag és nehéz, fittyet hány az elemek egyensúlyának, valamint a mértékletes evésnek. És általában sokkal édesebbek is, ami persze alapvetően megszokás kérdése. Franciaországban ilyen jellegű édességet nem eszünk komplett étekezés után. Akkor talán inkább, ha a megelőző fogások mind könnyűek. Ugyanezen az alapon: ha a desszert már "nem fér" belénk, ez azt jelenti, hogy az előző fogásokból ettünk túl sokat vagy túl nehezet. Bárhogy legyen is: a desszertet beleerőltetni egy teli gyomorba - rossz ötlet. Az édesség igazodjék a megelőző fogásokhoz. Igyekezz hozzászoktatni magad a nem túl édes ételekhez, mint a sajt vagy a gyümölcs. Az igazán különleges édességeket - köztük kedvencemet, a krémest - inkább alkalmanként teához, mint egy étkezés végén esszük.

És ha desszertről van szó, hadd ajánljak figyelmedbe két éttermi taktikát. Az egyiket valószínűleg ismered: rendeljetek egyet ketten és felezzetek. De ha mindenki rendel magának, vagy nem akarsz osztozkodni, próbáld meg ezt: nagyon lassan egyél néhány falatot, míg a többiek végeznek a magukéval. Mesélj el egy történetet, beszélgess a szomszédoddal. Míg te beszélsz, a többiek esznek; közben pedig tedd le a villádat a "befejeztem"-helyzetbe; a pincér észrevétlenül elviszi, közben mindenki arra figyel, amit mesélsz, és észre sem veszik trükkös önmérsékleted. Annyiszor kipróbáltam már - mindig működött.