Fait simple ("csak semmi fakszni"), tanácsolta Escoffer, és ezt minden igazi szakács igyekszik megfogadni. A mester alighanem a szilárd ételekre gondolt, de szerintem a szabály folyékony ételre is vonatkozik - márpedig a franciák a bort ennek tekintik. Van benne kalória, tápanyag, íz. Mámorító hatása egyáltalán nem törvényszerű. A franciák többsége a bort szent ajándéknak tekinti, amit élvezni kell, nem pedig berúgni tőle. Baudalaire azt mondta, hogy ha a bor eltűnne az emberiség közeléből, hiány támadna a nyomában az emberi szellem és egészség körében, márpedig ez a hiány sokkal rosszabb lenne, mint esetleges veszélyei. Nem azért iszunk bort, hogy elaltassuk  érzékeinket , épp ellenkezőleg: hogy  fölébresszük . A bor igen fontos szerepet játszik az étel élvezetében is.

Anyám, aki kisgyerekkormotól arra tanított, hogy mindenben az egyszerűséget tartsam sokra, sosem szolgált föl más aperitifet, csak pezsgőt. Ennek egyszerű oka volt. A tömény italhoz bárra van szükség, no meg speciális kellékekre, különféle poharakra, aztán keverni kell, rázni - mindez túl bonyolult. De ami fontosabb: inkább tompítja, semmint élesíti az ízlelést. S ha már egyszer időt és pénzt nem kímélve fantasztikus ételeket főz az ember, hát végképp nem szeretné, ha nem élvezhetné az ízét. Hiszen akkor oda az egyik legfontosabb beszédtéma is!

Manapság, miután évekig a borkultúra virágzását tapasztalhattuk, az amerikaiak közt öltámadt egy másik tendencia: a tömény italok reneszánsza. Az étteremben ismét szokássá vált - különösen a fiatalok körében -, hogy miközben asztalra várnak, rendelnek valami töményet a bárpultnál, majd ugyanazt isszák a vacsorához is. ezeknek az italoknak az alkoholtartalma háromszor-négyszer akkora, mint ugyanannyi boré, tehát egy sokkal unalmasabb ízzel sokkal több kalóriát visznek be. És mivel a tömény italtól az ízlelés általában tompul, elkerülhetetlenül többet is esznek ugyanannyi élvezetért. Lehetséges, hogy néhány közepes konyhával bíró étterem így tud megmaradni a piacon. (Hiszen köztudott, hogy a tömény italon sokkal több a haszon, mint az ételen.)

Ha még nem szegődtél a bor hívéül, egy különleges világtól fosztod meg az ízlelőbimbóidat, és talán te is abban keresel vigasztalást, hogy többet eszel. A bor nemcsak az étkezés tökéletes kísérője, amely bonyolult összjátékot teremt különféle ízek között, és jótékonyan izgatja a szellemet is, hanem egyszersmind emeli az étkezés-szertartás értékét, más jelentést ad az ételeknek. Segít "megadni a módját", hangulatot, komolyságot, eleganciát kölcsönöz szemben a figyelmetlen, automatikus evéssel. (Ha az ember kinyit egy üveg jó bort, nemigen eszik tévénézés közben!)

A bor az egészségnek is jót tesz, ha kis mennyiségben és mindig - valóban mindig! - étkezésnél fogyasztjuk. (A francia nő eléggé elképesztőnek találja, ha valaki csak úgy elszürcsölget egy pohár Chardonnay-t, mintha valami koktél lenne. A bor igazi íze úgyis csak akkor mutatkozik, ha a megfelelő ételt kíséri.) Azon kívül, hogy a bor kevesebb kalóriát tartalmaz, mint a többi alkohol, teli van egészséges tápanyagokkal, higítja a vért, csökkenti a vérnyomást és a "rossz" koleszterint is. Vajon hány higítatlan finomság képes ugyanerre?

Az amerikaiak talán félnek - "melyik bort is válasszam?" -, vagy tévhitben élnek: "Bor? Hát persze, különlehges alkalmakkor" - mondják. A franciáknál a bor a mindennapi élet része, és a legtöbben nem sokat töprengenek rajta, melyik fajtát igyák. Hisz a legtöbb francia többnyire saját régiója borait ismeri. Mindazonáltal a borfogyasztásnak van egy különösen fontos oka is: emiatt sem híznak el a francia nők.

A pezsgő igazi varázslat számomra. Vételenül nőiesnek tartom. Mindent szeretek benne: lenyűgöző méz-színét, a kis buborékokat (mintha táncolnának nekem), és a kellemes, hosszan tartó élesztős utóízét. És szeretem a hangulatát, azt az érzést, amelyet egyetlen bor sem képes felkelteni: az ünnepét, az életerős élvezetét. Szerintem a pezsgő a legengedékenyebb borféle. A pohárban zajló dráma nem engedi, hogy gyorsan igyuk - még sose rúgtam be tőle és sose voltam másnapos. Persze mértékkel iszom - és mindig ételhez. Mint az élet összes ajándékánál, a pezsgőnél is az egyensúly a legfontosabb.

A pezsgő több, mint két évezrede minden jeles alkalom képviselője szerte a világon, de csak az ipari forradalaom tette mindenki számára hozzáférhetővé a 18. század végén. Addig a királyok bora volt és a leggazdagabbaké. Manapság, ha barátokkal ebédelek, gyakran az egész étteremben csak a mi asztalunknál fogy némi pezsgő, még ha mindössze egy tál osztrigát eszünk is, kenyérrel, vajjal. Vajon mit "ünnepelnek" ezek délben? - tűnődhetnek a bárpultnál az élénk narancsszínű koktélt szürcsölgető emberek. Hát az életet, gondolom én. Marlene Dietrich szokta mondani, hogy a pezsgőtől úgy érezzük: mindennap vasárnap van. Ez elég jól kifejezi a lényeget.

A pezsgő az én legjobb trükköm az étvágygerjesztésre, az ízlelőbimbók serkentésére. (Ne feledd, az étel megfelelő élvezete előfeltétele annak, hogy kevesebbel is jóllakj!) Az étkezéshez bort is ihazunk, hisz sokféle étellel jól kiegészítik egymást - tudtad-e vajon, hogy a bor a pizzához is kiváló, hisz a sav semlegesíti az olajat és a sajtot? Addig ugyan nem mennék el, mint oly sokan, akik azt állítják, hogy mindenhez jól illik, de a legfinomabb borra tán még ez is igaz. Fogyaszthatsz különféle borokat, még rozét is. Vagy ihatsz idei pezsgőt, nagyjából egy üveg bor áráért. De tarts észben: ne kínálj pezsgőt fűszeres, tejszínes mártásokhoz. És ne kínáld bizonyos ételekhez sem, amelyek semlegeítik az ízét: articsókához, spárgához, csokoládéhoz. A pezsgővel főzni is lehet. Sokkal elegánsabb, mint egyszerű fehér bort löttyinteni a lábosba, és mivel kevés kell belőle, a maradékot megihatjátok az ételhez.

Nem dolgunk most, hogy megtanuljuk a megfelelő étel-bor párosítást, de saját ízlésem illusztrációjául elmondok néhány klasszikus párost, hátha neked is beválik: Pinot Noir a lazachoz vagy kacsához; Cabernet Sauvignon a steakhez; Chardonnay a csirkéhez, vagy homárhoz; Sauvignon Blanc a rákhoz; és pezsgő bármihez. Összefoglalva: két elvet követek a borok és ételek összepárosításakor. Első: húshoz vörösbor, halhoz, baromfihoz fehérbor. Második: felejtsd el a szabályokat, és bármihez bármi megy, ami ízlik és örömet okoz az asztalnál.

És vajon mennyi kell ahhoz, hogy jól érezd magad? A nők általában kevesebbet isznak, mint a férfiak, de szerintem napi egy-két pohár jobb, mint bármilyen alma ahhoz, hogy távol tartsa az orvost a háztól. Ami engem illet: még a legjobb vacsorát sem élvezem igazán egy pohár bor nélkül.