"Manger bien et juste; Egyél jól és egyél helyesen" Moliere

Az első három hónapban legalább félútig jutottál megcélzott optimális testsúlyod felé, s ha átalakítási céljaid megfelelőek, talán tovább is. Ismét hangsúlyozom: magadra figyelj, a szemedre, bőrödre, eszedre és - mindenekelőtt - a ruháidra: ezek árulják el, hol tartasz. Ha tényleg a felénél - és ezt csak te tudhatod -: bravó! Készen állsz a stabilizációra, a rögzítésre. Ha úgy érzed, még nem vagy a félúton, hosszabbítsd meg az átalakítási szakaszt tetszésed szerint. Egy jó varrónő mindig több próbát akar; így az átalakítások finomabbak. Ha tovább folytatod az átalakítást, gondold végig, higy tudnál "szűkíteni" egy kicsit a folyamatos haladás érdekében. De vésd jól eszedbe az aranyszabályt: Szórakozz és élvezz!; közben fokozatosan csökkentsd, amit tudsz. Miközben az adagokat olyan mértékben sikerült visszafognod, amilyenről három hónapja álmodni sem mertél (például napi két szelet kenyér), könnyen lehet, hogy ezzel kapcsolatban is vannak még benned tartalékok (egy szelet kenyér). Csak a tapasztalás segít kideríteni, mennyi elég ahhoz, hogy ne legyél éhes.

Ha az átalakítás sikerült, immár készen állsz arra, hogy kicsit többet egyél abból, amit igazán kedvelsz. Készen állsz a stabilizációra, a rögzítésre. Ezt ismét te irányítod: pontosabban a saját "ár-érték" mechanizmusod; meg kell értened, hogy mi mibe kerül a testednek. Alighanem igen erősnek érzed magad, hogy három hónapig kitartottál a kevésbé hizlaló desszertek mellett - én is így tettem dr. Csoda tanácsára. De most kissé gyakrabban szeretnél valami rendkívüli, fantasztikusan dús édességet (nemcsak hétvégén). Találd ki, mi az: megérdemled! A három hónapos program során sokkal nagyobb tudatosságra tettél szert saját táplálkozásodban, ízlésedben. Immár tudod, mit szeretsz és miért. Tehát úgy dukál - és élvezeti aranyszabályunk is így diktálja -, hogy megjutalmazd magad. Vajon ez azt jelenti, hogy nem fogysz tovább? Egyáltalán nem. De ha mégis így történne, térj visszakis időre az átalakító sávba, esetleg csinálj egy mágikus póréhagymás hétvégét. Ha megtalálod a lazítás és a visszafogás arányát, könnyedén fogysz tovább, miközben többet ehetsz abból, amit legjobban szeretsz.

"A kísértéstől való megszabadulás egyetlen módja, ha engedsz neki" - mutatott rá Oscar Wilde (aki egyébként Párizsban halt meg). Nos, bizonyos mértékig igaza van. Az evés érzéki öröm, és háromhónap után természetes, hogy valami izgalmasabbat is szeretnénk, miközben stabilizáljuk új életmódunkat. Hogyan? Hát úgy, hogy elvesszük Pától, amit odaadunk Péternek. Ha az egyik térfélen kirúgunk a hámból, a másikon valamit csökkentünk, hogy helyrebillentsük az arányokat. Másnap egy félórával többet sétálunk. Kihagyjuk a koktélt. Továbbadjuk a kenyeres kosarat. Ahogy kitapasztaljuk, miben leljük leginkább élvezetünket, azt is megtapasztaljuk, hogyan kompenzálhatunk legjobban. Hétről hétre tarts egyensúlyt. A francia nők ezt ösztönösen tudják, de mint minden varázslat, ez is gyakorlás kérdése. A folyamatos fogyás titka, hogy a kompenzáció mindig egy hajszálnyival előbbre jár, mint a kilengés. A "csapd be magad" francia rutinja szerint az örömöt maximáljuk, s ha jól csináljuk, a kompenzáció ehhez képest semmiség. A hatás mindig az elégedettség, sosem a szenvedés. A fejed segít abban, hogy megőrizd kilóid egyensúlyát, és - ahogy filozófusok mondanák - nemigen lehet jobb szövetségesed ebben a játékban.

De ne vonuljunk el az absztrakciók világába. A további haladás és az életre szóló egészséges táplálkozás titka annak mélyebb megértése, amit a francia nők tudnak. A kezdőknek szóló tanfolyamon már túl vagy, ideje egy-két szinttel feljebb lépni.