Nézzük át újra az átalakítás alapelveit:

• Nézd át a háromhetes fogyasztási naplót; válaszd ki és csökkentsd az "ellenségeket", amennyire - nagy megrázkódtatás nélkül - képes vagy rá. Ha valamit teljesen el tudsz hagyni, tedd meg. A többit csökkentsd apránként.

• Egyél rendszeresen.

• A "barátságos" ételek adagját is csökkentsd fokozatosan.

• Járj piacra a szupermarket helyett. Hetente többször vásárolj (csak annyit, amennyire szükséged van, de sosem éhesen).

• Légy tekintettel az évszakokra: mikor minek van szezonja. Növeld a friss gyümölcsök és zöldségek arányát.

• Fedezz föl néhány új, eddig ismeretlen ízt.

• Főzz magadnak. Ne használj készételt, valamint olyasmit,amiben mesterséges adalékok vannak.

• Reggelizz jól.

• Egyél lassan, ülve. Rágj alaposan, méh ha kezdetben viccesnek látszik is.

• Desszertnek, reggelire vagy csak nassolásként vezess be naponta két adag házi (vagy természetes) joghurtot.

• Igyál legalább két pohárral több vizet naponta; igyál annyit, amennyit bírsz.

• Iktass be egy kevés, de rendszeres testmozgást; napi sétát vagy lépcsőzést. (Ha edzőterembe jársz, biztos eleget dolgozol a gépekkel, ezért válassz olyasmit, amit utcai ruhában is csinálhatsz.)

• Ne tarts otthon "ellenségeket".

• Készíts listát nyugtató ételekből, az ellenségek helyettesítőiből.

• Mindig legyen a zsebedben valami ehető, vészhelyzet esetére.

• Gondosan tervezd meg és élvezd a heti "pihenőnapot".

Ismétlem: ez nem radikális módszer. Mindazonáltal elképzelhető, hogy egyesek kicsit elvontnak találják (az elvontságra való hajlam tényleg francia gyengeség), ezért a későbbiekben majd bemutatom, hogyan működik mindez a gyakorlatban.

A fogyásnak ebben a stratégiájában, a la francaise, nincs recept, csak hozzávalók. És mint a főzésnél, az eredmény attól függ, mit használsz és mi van kedvedre. Van néhány elem, ami minden esetre vonatkozik: egy kicsivel több séta, egy kicsivel több víz például. Egyébként viszonta program teljességgel individuális, és némiképp a próba-szerencsén alapul. Kulcsfontosságú, hogy azonosítsuk ellenségeinket, kedvenceinket, és mindkettőt igazítsuk a megfeleő fokozathoz. (Legyen ez a mi szavazatunk az egyéniség szabadságának franko-amerikai eszméje mellett, szemben a zsarnoki módon egyforma diétával.) Éppen ezért nagyjából három hónap kell ahhoz, hogy a saját útjára rátaláljon az ember. De ezt az útkersést élvezni kell. Három hónapnyi kőkemény fogyókúra bárkinek a lelkét-testét megtöri, míg három hónapnyi felfedező út és saját testünk jobb megismerése valójában olyan szívesség, amely az elkövetkező években fog megtérülni.

Semmi szükségünk arra (nem is tesszük), hogy sikereinket kalóriákra, szénhidrátra, proteinre, zsírokra, lipidekre, cukorra és más vegyi szerkezetekra való kényszeres odafigyelésen mérjük. A legtöbb francia nő nem Madame Curie, és halálra unná, ha ilyesmiről kellene naphosszat olvasnia, pláne, ha rá kellene telepítenie élete legszentebb tartományára, az étkezésre. Ne feledd, csak olykor-olykor lépj rá a mérlegre, és ne naponta. Szemmel és kézzel mérd föl a haladást, használd a ruháidat és a tükröt "sorvezetőnek". És ne feledd a konyhai mérleget, míg hozzászoksz, mekkora is egy tizenöt dekás adag, akár halról, húsról vagy desszertről van szó, a tésztáról vagy tortáról nem is beszélve!

Optimális testsúlyod megközelítése természetes és intuíción alapuló folyamat, a "finomhangolás" művészete, amely mind a fölfedezést, mind a mértékletességet magában foglalja. S ha eddig eljutottunk, biztosan elég stratégiával rendelkezel már az átalakításhoz - és még rengeteg a dolgunk. Folytassuk!